Rólam
Már egész kicsi korom óta szorosan kötődöm az állatokhoz, főleg a kutyákhoz. Valószínűleg bele lehet írva a genetikámba, mert pár évesen már lovakat és kutyákat rajzolgattam és 6 évesen, amikor a szüleim megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, azt válaszoltam, hogy kutyatenyésztő. Az első kutyámat 5 évesen kaptam a szomszédtól, ő egy nagyszerű tacskó-puli keverék kutya volt. Együtt nőttünk fel és megnyitotta azt a világot számomra, ami örök rabságba ejtett.
Kamasz koromban már a második kutyámra gyűjtöttem és életem első törzskönyves kutyája egy alaszkai malamut kölyök volt. Az első kutyakiállításon 1996-ban voltam, ez volt a Budapesti Kutya Világkiállítás, ahol megnéztük a kutyám anyját. Sajnos kettőnknek nem adatott sok idő, nem volt 3 éves amikor a szivárványhídhoz sétált. Rá egy évre kaptam egy jó barátomtól egy pár hónapos amstaff szukát, Pitit, aki új dimenziókat mutatott a kutyák jellemét illetően. Nagyon tanulékony volt és szófogadó, még pórázt sem kellett vinnem sétánál. A fajta híre akkoriban nagyon rossz volt, pedig ez a kutya imádta az idegeneket. Túlságosan is. Házőrzésre alkalmatlan volt és én valami mást kerestem.
Egy jó őrkutyát akartam, aki nagyon szereti a családját, de az idegenekkel szemben bizalmatlan, így esett a választásom a Fila Brasileirora. A fajta már nem volt teljesen ismeretlen számomra, mert a kutyás könyveimből és a kutyás újságokból több száz fajtát ismertem. Filával életemben először 13 évesen találkoztam 1996-ban. Ezt a találkozást sosem felejtem el. A sarki boltos fia dicsekedett vele, hogy most vette az apja és fél napjába telt, amíg sikerült megszelídítenie egy tábla szalonnával. Egy szép csíkos szuka volt, évekig a bolt őrzését látta el, ahol gyakran megfordultunk a barátnőmmel. Ezt a filát sosem mertem megsimogatni. Mivel volt már kutyás tapasztalatom, láttam rajta, hogy lehet, nem lenne időm elhúzni a kezemet ha meg akarna harapni. A második példányt 1999-ben láttam egy kutyakiállításon, egyfolytában ugatott és ki volt kötve egy oszlophoz egyedül. A következő rendezvény már a 2002-es molosser klubkiállítás volt, ami megerősítette bennem, hogy ilyen kutyát akarok.
2003-ban került hozzám Tor, a homoksárga fila kan. Általa megismerkedtem a kutyakiállítás világával és elkezdtem tanulni a fajtát. 2004 egyik legeredményesebbje fajtájában, valamint jó fedezőkan volt, néhány filában még megtalálni a felmenői között. Amikor idősebb korában ingerszegény környezetbe, egy erdő szélére költöztünk, akkor mutatta igazán a fila temperamentumot, amire büszkébb vagyok, mint az összes kiállítási eredményére. Megmutatta, hogy sokkal több van bennük, mint amit mi látunk a hétköznapokban. Tornak lett egy barátja Bubu, a szálkásszőrű tacskó fiú, aztán egy párja és 2005-ben született meg az első alom.
2006 tavaszán importáltam Szerbiából egy szukát, akinek a szülei Brazíliából származtak CAFIB vérvonalú ősöktől. Magyarországnak ő volt az első ilyen vérvonalú (brazilok által „tisztavérű”-nek hívott) filája és a Szerbiában élő szülei is egyedülállónak számítottak azokban az években. Sita származásán felül a színe is ritkának számított, egy sötétbarna alapszínt beborított egy enyhe szürkés árnyalat amit cinza vinegar-nak hívunk. Lófajtában az Achal-teke rendelkezik ilyen különleges kettős színnel, ami a változó fényviszonyoknál látható igazán. Sita külleme és az idegrendszere útmutatóul szolgált, 3 éves korára egy gyönyörű, nagytermetű szuka lett belőle, akit több alkalommal is meg szerettek volna vásárolni a tengeren túlról.
Többször megpróbáltam fedeztetni, de 3 éves kora előtt ő nem szeretett volna almot nevelni, hiába utaztunk több ezer kilométert egy vele vérvonalban passzoló kanhoz, Xingu II da Serra de Itanhanduhoz. Az első alom Torral, a második Gaucho II da Serra de Itanhanduval lett. Mindkét alomból tartottam meg kölyköket és én lettem az ismerőseim, kollegáim szerint az őrült kutyás lány, akinek a kocsijában mindig van egy tomboló nagy fülű fenevad, aki vigyáz rá. Sok időt töltöttem velük, midegyik külön egyéniséggel rendelkezett. A fila viselkedésének tanulmányozása a falkában és különböző élethelyzetben a legtanulságosabb.
Felnőtt koromra kutyatenyésztő lettem? Végzettségemet tekintve lehetnék, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy belekóstoltam ebbe a világba. Pedig a Fila brasileiro egy szűk populáció itthon, egyalmos tenyésztő is nagymértékben befolyásolhatja a fajta alakulását. Aki azt gondolja, hogy a tenyésztés pihe puha kiskutyák simogatása és milyen jó neki, az nem tudja, hogy az odáig vezető út mennyire rögös és az utána következő is és mellette még ott van az ember saját élete. A kutyák által sokat tanultam és olyan kalandos életem volt velük, ami a nem ehhez a világhoz tartozó embereknek hihetetlen lehet. Voltak akik segítették utamat, a családomnak nagyon sokat köszönhetek és voltak, akik megvetően néztek rám. Vannak, akik nem értik, mi helye van egy ilyen kutyának a társadalmunkban, aki az idegen általi közeledésre agresszíven reagál, a gazda pszichológiai hátterét boncolgatva. Ezek az emberek távol állnak az őrző-védő fajták világától és nem is tudják mekkora érték a mai elpuhult világunkban egy jó őrkutya. Nem tudják mekkora kihívás elérni a tökéletes filát, szem előtt tartva: típus, egészség, idegrendszer, temperamentum. Ennek oltárán súlyos kompromisszumokat kell kötnünk, túllátni a kerítésünk határain a fajtát globálisan nézve és szem előtt tartva azt a célt, hogy a standarhoz minél közelebb eső kutyákat alkossunk.
2018-ban próbáltam megmenteni a vérvonalamat egy kis szukával, de Caramburu és Java de Boa Sorte párosításból nem lettek kiskutyák. Ugyanebben az évben véletlen folytán visszakerült hozzám egy szukám, Dandara, akivel megpróbáltam kettő alkalommal az újrakezdést ismét több ezer kilométert utazva, de nem sikerült. Úgy gondoltam ennek így kell lennie és én mindent megpróbáltam.
Fila basileiro szemlélés közben sosem szabad mindig csak az első benyomásra támaszkodnunk, a kiállítás pedig pontosan ezen alapul, ami a fila számára végzetes lehet. Fila brasileiro tartóként viszont fontosnak tartom, hogy tiszteletben tartsam a fajta jellemét, amit nem akar nem szabad ráerőltetni és olyan körülményeket teremteni, amiben jól érzi magát: „Tartsd a jószágot természete szerint” A külső érdeklődőknek viszont mindig azt kommunikálom, hogy értsék meg, ebben a fajtában a jelleme a gyönyörű és a mai „elfogadunk mindenkit” világunkba ők is beletartoznak. Maradok továbbra is a fajta szerelmese fél szememet már több mint 20 éve dr. Paulo Santos Cruz, „a fajta atyja” által megálmodott fila brasileiro világán tartva, akit a brazilok „Az Anyatermészet ajándéka”-nak tekintenek.
Boda Katalin
2023. február
