Temperamentum és Jellem
A fila jelleme az, ami élesen elhatárolja és megkülönbözteti őt a többi fajtától. Nagyon fejlett védőösztönnel rendelkezik, ami nagyszerű őrkutyává teszi. Néhány országban a fajta tartása, tenyésztése korlátozva van.
Itt is van eltérés az FCI-s és a CAFIB-os standard között. A CAFIB-os leírja, hogy a „vérmérsékletéből adódóan a kutyakiállításokon nem engedi, hogy a bíró (idegen) hozzáérjen. És ha megtámadja a bírót, az ilyen reakciót nem szabad hibának tekinteni, hanem csak a temperamentuma megerősítésének.” Az FCI-s standardból ezt kivették és beleírták, hogy a felvezetőjének kontroll alatt kell tartania a kutyát, vagyis az FCI-s kiállítási szabályzat értelmében, megtiltja, hogy rátámadjon a bíróra. Számtalan példa van rá, hogy a temperamentuma miatt diszkvalifikálták a filát.
A CAFIB rendezvényeken az egy éven felüli kutyáknak temperamentumteszten kell részt venniük. A Fila támadásának átlósan felugorva, a felvezető előtt kell lennie, anélkül, hogy függést mutatna tőle. Ha a temperamentum teszten a kutya megbukik, az kizárást von maga után.
Ez a két egymástól élesen ellentmondásos szabályzat érthetően két táborra osztja a filásokat, legalábbis Brazíliában. A brazilok, akik a fila temperamentumát meg akarják őrizni és csak a fajta specifikus CAFIB ideológiát követő rendezvényeken vesznek részt, azt mondják, hogy a filának semmi keresnivalója nincs egy szépségkiállításon, ami a fajta alapvető küllemi és jellembéli tulajdonságaival szembemegy.
A fila jelleme dipólusú, vagyis azokat, akiket kölyökkorába megismer, elfogad, a gazdájába nem kis túlzással szerelmes, de az idegenekkel szemben elutasító, akár agresszív megnyilvánulást is tanúsíthat. Ezt nevezzük „orejiza”-nak.
Egy két hónapos fila kölyök gyakran már ebben a korban is elutasító az idegenekkel, egész egyszerűen félrevonul, vagy bebújik a bokor alá, esetleg morgással fejezi ki nem tetszését. Egy alkalommal, amikor kiskutyanézőbe jött hozzám egy idősebb házaspár, akik azt mondták, hogy nekik is filájuk volt mindig és most is ilyen fajtát szeretnének. Örültem neki, gondoltam, hogy nem kell sokat magyarázni nekik a fajáról, hiszen ismerik. Mivel a kiskutyákhoz nem tudtam őket beengedni, hogy lássák egy helyen a felnőttek idegeneket nem szerető magatartása miatt, ezért kihoztam a 3 hónapos kiskutyát megmutatni, aki a potenciális jelölt volt. Illetve lett volna, ugyanis amikor meglátta a két idegent, kitépte a karjaimból magát és elszaladt. Én diadalittasan visszahoztam eléjük a kiskutyát, várva az elismerést, hogy ez az igazi fila jellemű kiskutya, nem akar barátkozni. Meglepődésemre pontosan az ellenkezője történt, teljesen meg voltak döbbenve, hogy az egyik filájuk sem volt ilyen és ez a viselkedés nekik nem tetszik, és nem akarnak ilyen félős kiskutyát. Utána mondhattam nekik akármit, hogy a fila kölyköknél ez gyakran előfordul, mert ez fajtajelleg és ebből alakul később ki a heves ellenszenv az idegenekkel szemben. Ebben a korban ez még a bimbózó megnyilvánulása későbbi természetének és ezt ők, hogy hogy nem tudják, ha ismerik a fajtát. Jobb, hogy így alakult, mert olyan emberek kezébe nem valóak az igazi fila természetet produkáló példányok, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a fajtát.
De nézzük egy felnőtt fila jellemét, mert ekkorra már feltételezhető, hogy az kialakult. Az idegen jelenlétének eltűrésétől a heves agresszióig, széles skálán bármelyik megmutatkozhat, akár ugyanazon a kutyán egész életére vetítve. Ez azért van, mert ők egyéniségek, mindegyikük más és más, nem lehet belerakni egy szabályrendszerbe, hogy pontosan milyenek legyenek. Amit mi elvárhatunk az az, hogy a támadásra támadással reagáljon és egy idegen barátkozó közeledésére pedig elutasítással, vagy legalább tartózkodással. Azt, hogy erre a közeledésre mekkora erősségű arroganciával reagál, azt ő dönti el, az ítélőképességén múlik. Természetesen a mi nevelésünk is hatással van rá és a fila mindig meg akar felelni a gazdájának. Ezért a nevelése nagyon könnyű és sohasem szabad vele túl keményen bánni, mert a gazdájától való túl szigorú nevelés nagyon komolyan megviseli lelkileg. Erre nincs is szükség, könnyen és hamar megtanulja a szabályokat, persze akkor, ha egy olyan gazdája van, aki ismeri az alapvető kutyanevelési szabályokat.
Egy igazán jó idegrendszerű fila még nagyon kevés szocializációval is magabiztosan járkál az emberek és kutyák között. Nem zavarják meg az idegen zajok. Figyel, érdeklődést mutat, de nem csapja a farkát a lába közé és nem ugrik meg, mert megijedt. Nagy tömegben képes kizárni a környezetét és csakis a gazdájára figyelni, ha az úgy akarja. Ez a viselkedés pont az ellenkezőjére változik, amikor egy olyan helyen sétálunk vele, ahol nincsen ember. Ilyenkor, ha felbukkan a távolban valaki, azt tekintetével hosszasan követi, azonnali vészhelyzetnek véli, és gyakran morogással reagál. A videón látható fila pontosan ezt a viselkedést prezentálja.
A gazdáját követi akárhová és még az első utazása az autóban sem teszi nyugtalanná. A képen látható fila 3 évesen ült először az autóban és láthatóan boldog, hogy a gazdájával lehet.
Egy nagyon jó idegrendszerű fila ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, de ha egy fiatal kutya még nem teljesen magabiztos, az még megváltozhat. Viszont az ijedős, világból kimenekülni akaró fila, akinek nagyobb a félelme, mint a gazdájában a bizalma az nem kívánatos viselkedés.
Egy fila bizalmatlansága és gyanakvása megnő, amikor a nap szürkületbe hajlik. Ilyenkor ugatósabbá válik, és jobban figyel a környezetére. Bizalmatlanabbá válása még abban az esetben is megfigyelhető, amikor a városi zajokhoz szokott filánkkal elköltözünk egy jóval csendesebb, ritkábban lakott környékre.
Filánál nincs kiélezett falkavezérszerep kutya-ember között. Meg kell neki mutatni, hogy mi a jó és mi a rossz viselkedés, de nem akar fölénk kerekedni sohasem. Csak egyetlen tiszta célja van a gazdájával az, hogy a közelében legyen. Gyakran gondot is tud okozni, ha előbb-utóbb, rájön, hogy nem csak kinézni lehet az ablakból, hanem benézni is.
A családban lévő gyerekekkel nagyon barátságos, eltűr tőlük mindent, de az idegen gyerekekre ez már nem igaz, ezért óvatosnak kell lennünk.
Nem rideg tartásra született fajta, vagyis szüksége van a szoros kapcsolatra a gazdájával és a rendszeres törődésre. Nem hasonlítható az orosz juhászkutyákhoz, akik a gazdával való kevesebb együttléttel is beérik.
Köszönet a fenti képért Claudio Rufino-nak.