A Fila brasileiro származása
A fajta története Brazília felfedezésével kezdődött (1500 Pedro Alves Cabral). A fila származása örök homályba vész. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen fajtákból alakulhatott ki, csak a történelmi események szereplőiből következtethetünk és a fajtajegyekre. Az Európából oda utazó felfedezők és telepesek magukkal vitték kutyáikat és szembetalálkoztak az európai környezettől jóval keményebb körülményekre: áthatolhatatlan dzsungel, az indiánok mérgező nyilai, nagymacskák, mérges kígyók, moszkitók, mocsarak… Ez az új környezet erősen szelektálta őket, de ugyanakkor tökéletesítette is képességeiket, melyet a vad, kontrolálatlan környezetben jobban ki tudtak próbálni, használni. Európában ekkor már mindenhol voltak vadásztilalmak, csak a nagyon gazdagok gyakorolhatták. Az Újvilág pedig még felfedezésre várt…
A bevándorlók kutyái szabadon, vagy esetenként célzottan keveredtek egymással és így született meg évszázadok alatt a fajta. Azt, hogy a helyi kutyák részt vettek a fajta kialakításában, nem tudjuk, ha elő is fordult, hogy párosodtak egymással, ez olyan kis mértékben történhetett, hogy már nagyon régen nem lehetett hatással a fajtára. A brazilok úgy tartják, hogy a fila mindig is ott volt velük, egyszerűen hozzájuk tartozik, az anyatermészettől kapták ajándékba, természetes szelekció útján.
A fila ősei masztiff, bulldog és bloodhound típusú kutyák lehettek, ez az általánosan elterjedt nézet. E 3 fajtáról ne a modern kori kutyafajták jussanak eszünkbe, melyek az extrémitás rabjai lettek. Funkciójukra teljesen alkalmas, vadászni, harcolni képes kutyák voltak, akiket gyakran emberek ellen is használtak. Van egy mondás miszerint „az Újvilágot emberek, lovak és kutyák hódították meg.”
Brazília felfedezésének időpontjában a Karib-térségben már évek óta használtak egy könnyebb felépítésű vadász masztiffot a bennszülöttek ellen, melyet gyakran alauntnak is hívtak. Az alauntok mára már kihaltak, de sok kutyafajtának a kialakításában részt vehettek. Korának legjobbjai voltak, bátorságukról és erős állkapcsukról híresek, akik többféle típussal rendelkeztek. A történészek gyakran összekeverik a masztiffokat és az alauntokat, ez többnyire abból eredhet, hogy a kynológiához egyáltalán nem értettek és akkoriban nem voltak kutyafajták csak a munkájukra felhasznált típusok, amiket valamilyen jelzővel illettek.
A fila multifunkcionális kutyának mutatkozott, midig alkalmazkodott az aktuális igényekhez és elvégezte feladatát az évszázadok alatt. Kezdetben az indiánokkal való összecsapásokban segített a telepesek oldalán, védte gazdáinak tulajdonát, jó volt a vadászatban, őrködött a cukornádültetvényeken dolgozó fekete rabszolgák felett, a „bandeirante”-kal tartott a brazíliai dzsungelbe számos expedíció során.
Joaquim José de Miranda (17– – 18–). az egyik legrégebbi festő, rajzoló és akvarell művész Paraná állam ismert régiójának úttörő művésze. 1771-ben és 1772-ben csatlakozott Affonso Botelho de Sampaio e Souza alezredes expedíciójához a Guarapuava mezőkre, amelyek Paraná jelenlegi államának belsejétől nyugatra helyezkedtek el. Egy 37 akvarell rajzból álló sorozat szerzője volt, amelyek az expedíció során történt eseményeket ábrázolják. Ezek az ő megfigyeléséből vagy a Marquês de Pombalnak küldött jelentések szövegeiből származhattak. A 18. században a korabeli karaktereket, a régió indiánjait és fehéreit, valamint a fajok, kultúrák kihívásokkal teli találkozását képviselte. Az alkotásokon szereplő kutyák nagyon hasonlítanak egy fila típusú kutyára, legalábbis a felépítés, a magas far, laza bőr erről árulkodik. 1700-as (!) évekről beszélünk.
A fila feladata később kiterjedt a kontinensre kerülő marhák körüli munkára. Kísérnie és meg kellett védenie a marhacsordát a jaguártámadásokkal szemben. A jövője akkor mutatkozott biztosabbnak, amikor a nemesfém, gyémánt keresés, a bányászat elterjedt Brazília belsejében Minas Geraisben. Itt sokan letelepedtek, így a fila is „nyugodtabban” tudott szaporodni, hisz a felfedező utak és a harcos, vándorló élet nem kedvez a szaporodásnak. Ezek az utak gyakran évekig elhúzódtak. Az idő elteltével az ellátási területei csökkentek, nem volt már szükség a munkájára, kivéve a tanyákon, a fazendasokon, ahol a mai napig fenn tudott maradni. A fila a marhacsordák mellett segített és őrzési feladatokat látott el, ami a későbbi fennmaradását is biztosította.
A „Fila” szó a portugál „filar” szóból származik, ami szó szerint azt jelenti, hogy megragad, feltartóztat és megtart. Azt, hogy két másik portugál fajtához, a mára már kihalt Fila da Terceira-hoz (más néven Cão de Fila da Terceira, Rabo Torto, Terceira Mastiff ) és a Cão de fila de São Miguel-hez a nevükön kívül más köze is lenne, nem tudjuk, de a történelmi eseményekből adódóan feltételezhető, hogy kerülhettek ilyen példányok Brazíliába.
Benedito Faria de Camargo tenyésztő volt az első, aki be akart mutatni egy Filát egy hivatalos kutyakiállításon, a Kennel Clube Paulista (KCP)-n. De hamar rájött, hogy a kiállításokon csak a klub által kiállított törzskönyvvel rendelkező kutyák vehetnek részt. Mivel kutyáit nem regisztrálták, megkereste Adolpho Lourenço Rheingantz-t, a KCP elnökét, aki engedélyezte Camargo számára, hogy kiállítsa Filáját a csak kiállításra alkalmas osztályban, vagyis a „Hors Concours”-ban. Így 1939. május 13-án egy Jumbo nevű Filát mutattak meg São Paulo kutyakedvelőinek a brazíliai Parque das Águas Brancas-ban.
Rheingantz azonnal ráébredt, hogy a Filának lehet esélye, hogy kutyafajtává váljon, egy igazi brazil fajta, amelyet az egykori Brasil Kennel Club (1979-től CBKC) és nemzetközileg a FCI elismerje. Első lépésként törzskönyvet nyitott az új fajtához, amely Fila Nacional néven vált ismertté.
A filát 1940-es évektől kezdték el módszeres szempontok szerint, városi környezetben nemesíteni és népszerűsíteni. A faját Onceiro és Boiadeiro néven is ismerték, mely a funkciójára utalt.
1942. februárjában Camargo úr João Larayával együtt cikket írt „O Fila” („A Fila”) címmel a „Caça e Pesca” folyóiratban São Paulóban. Ez volt az első dokumentum, amely arra a kutyára összpontosított, amelyet São Paulóban csak „Fila”-nak neveztek. Az újságcikket magyarul ITT tudod elolvasni.
Az 1943-as KCP kiállításon több Fila Nacional kutya volt, de még nem volt fajtaszabvány, sem az elbíráláshoz alkalmas bírók.
Megoldásként Rheingantz úr felkérte Dr. Paulo Santos Cruzt, hogy fogalmazza meg az első Fila Nacional szabványt 1951-ben. Dr. Paulo Santos Cruz, Dr. Erwin Waldemar Rathsammal és Joao Ebnerrel (Rancho Alto) együttműködve kiadták a végleges standardot, amihez a fazendasokról származó filákat vettek alapul. Ezzel a fajtaszabvánnyal a Fila Nacional neve Fila Brasileiro lett. Miután a kezében volt a standard, Mr. Rheingantz elküldte a Brasil Kennel Clubnak. A brazil mezőgazdasági minisztérium 1954-ben jóváhagyta.
Dr. Paulo 1948-ban kezdte el a Fila tenyésztését, a kölyköket barátainak adta a fajta népszerűsítése érdekében. Gyakran utazott Minas Gerais belsejébe, amit a fila bölcsőjének is szoktak nevezni, hogy kutyákat keressen. A tenyésztés lett a nagy szenvedélye, és kennelje, a Parnapuan lett a leghíresebb, hiszen ő volt az első, aki Filát exportált Németországba 1954-ben. Minden, amit Dr. Paulo tett, a tenyésztés, az első fajtastandard létrehozása, valamint a Fila fajta népszerűsítése, megszervezése és védelme – „Pai da Raça Fila”-ként vagy „a fila fajta atyjaként” hozta el számára a világhírt.
A kennel nevét egy Paranapuã néven is ismert kis strand ihlette a São Vicente-öbölben, közel Ponte Pênsilhez és ahhoz a helyhez, ahol 1532. január 22-én Martim Afonso de Souza megalapította az első falut Braziliában. São Vicente néven (jelenlegi São Vicente városa, Santos szomszédságában, São Paulo partján). Paranapuã, Tupi-Guarani nyelven jelentése „kerek tenger”.
Az 1970-es évek elején néhány tenyésztő São Paulo államban a Brasil Kennel Clube ismerete nélkül elkezdte keresztezni a Fila-t angol masztiffokkal. Sajnos a BKC az így kapott kölyköket fajtatiszta Fila néven regisztrálta. Mások hallottak ezekről az ellenőrizetlen „kísérletekről”, és elkezdték keresztezni Filát fekete nápolyi masztiffokkal, később fekete dogokkal. Innen keletkezett hirtelen abban az időben a nagy számú „fekete Fila”. Kereskedelmi szempontból nagyon sikeres volt, de sok kárt okozott a Fila fajtának. Ezeket a kutyákat regisztrálták, mintha fajtatiszta filák lennének. Az akkoriban kiadott törzskönyvek egy része nem rendelkezett genealógiai értékkel.
1975-ig bejegyezték a Filát egy nyílt regiszterbe, ami lehetővé tette, hogy belföldről új vért lehessen bevinni, de ezt abban az évben bezárták.
1976-ban „Simpósio de Brasília”-t tartottak, amelynek célja az volt, hogy módosítsa a meglévő fila fajtastandardot, hogy a keresztezett filához („fila-mesztizokhoz ”), igazítsa, és ezáltal olyan tulajdonságokat fogadjon el, amelyek nem tipikusak az igazi Fila Brasileironál.
Dr. Paulo, aki az évek során kiábrándult a kutyákkal kapcsolatos politikából, hosszú évekig távol volt a kluboktól, a tenyésztői egyesületektől, és bíróként a kiállítási ringektől is, a fila tenyésztésével foglalkozott. Fenntartotta tudományos érdeklődését a kutyákkal kapcsolatos kérdések iránt. Sok éven át írt egy rovatot az „A Tribuna” újságban Santosban, „Cães e Canis” (Kutyák és kennelek) címmel. 1976-ban, meglátogatta egy fiatal Rio de Janeiro-i Fila Brasileiro rajongó, Francisco Peltier de Queiroz (Chico Peltier), aki tájékoztatta a Fila más fajtákkal való keresztezési problémájáról. Elmondta, hogy az angol masztiff, a nápolyi masztiff és a dog, hamis genealógiával törzskönyvezett kölyköket tenyésztettek, és meggyőzte, hogy írjon cikkeket az „Animals and Veterinary” folyóiratba, amely akkoriban az egyik legelismertebb újság volt az ágazatban.
Ez alatt az idő alatt számtalan feljelentést küldtek hivatalosan a BKC-nek, sőt az FCI-nek is a keresztezésről és a fila keverék kutyák kiállításokon való kitüntetéséről. Mivel semmilyen intézkedés nem történt, 1978-ban Airton Campbell, Américo Cardoso, Luiz Antônio Maciel, Roberto és Marilia Maruyama, valamint Dr. Paulo Santos Cruz (elnöke lett) megalakították a Clube de Aprimoramento do Fila Brasileiro-t, vagyis a CAFIB- ot (a Fila brasileiro tökéletesítésének, fejlesztésének Klubja). A CAFIB elkezdte elemezni a Fila populációt (fenotípus, temperamentum és idegrendszer) anélkül, hogy különbséget tett volna a törzskönyvezett és az ismeretlen származású filák között. Munkájuk célja, hogy megmentsék és megtartsák az utókor számára a típusos, autentikus filát, melyek a tanyákon dolgozó és eredeti temperamentummal rendelkező kutyák voltak. A klub tenyésztői az ország különböző pontjain található tanyákon felkutatták a gyakran nem törzskönyvezett egyedeket és így sikerült fáradságos munkával létrehozni egy nagyobb állományt. Saját kiadványukat „O Fila” néven adták ki, melynek első száma a tisztavérű filák és a keveréket közötti különbségekre hívta fel a figyelmet.
A CAFIB saját törzskönyvezést folytat és rendezvényeket tart, több mint 40 éve aktívan működik.
Egy fajtánál mindig figyelemmel kell kísérnünk a fajtagazda országban történő eseményeket. Filánál ezt nem könnyű megérteni, mert különféle fajta specifikus klubok alakultak meg az évek során, amely mind a CAFIB filozófiából (az eredeti fila típus megőrzése) indult ki (UNIFILA), vagy alapítói abból váltak ki (AMFIBRA).
AMFIBRA (Associação Mundial de Criadores de Cães da Raça Fila Brasileiro) : A Fila Brasileiro Tenyésztők Világszövetsége célja, hogy egyesítse a Fila Brasileiro kutyák tenyésztőit és rajongóit a fajta veleszületett tulajdonságainak megőrzése érdekében, akár útmutatás, kiállítások, rendezvények vagy az elemzett állatok nyomon követése/genealógiai nyilvántartása révén. Így együttműködve olyan állatok népszerűsítésében, létrehozásában és kiválasztásában, amelyek megőrzik az eredeti példányok formáját, viselkedését és funkcionalitását.
UNIFILA: 1995-ben alakult meg 4 tenyésztő, Jefferson Bessa (Canil Serras de Minas), Maurício Soares (Canil Parque dos Príncipes), Wagner Alves (Canil Acangussu), Antonio Eduardo Ayres (Canil Lapinha) által Belo Horizonte-ban. Hivatalossá 2001-ben váltak. Céljuk az emberek összefogása a fajta megőrzése, tenyésztése és genetikai fejlesztésének ösztönzése érdekében. Képviselői Európában is vannak: Daniel Vanhove (Sol de Minas Kennel) Belgiumban és Claudio Balducci (Fila del Toro) Olaszországban. Az utóbbi országban 2023-ig 8 alkalommal rendeztek kiállítást.
ORGINAL FILA BRASILEIRO: a 2010-es évek végétől ezen a néven megjelent egy kutyamentő projekt. A hívei azt mondják, a fila ősei csakis az Ibériai-félszigetről származnak és nincs véreb befolyás. A CAFIB szervezet ugyan képviseli az eredeti típust, de szerintük ők is eltértek az eredeti standardtól és morfológiai változások jelentek meg a fajtában, kezdi őket is hatalmukba keríteni „a nagyobb a szebb” ideológia és a túlbőrözöttség preferálása. Szerintük a fila maradjon meg az eredeti munkakutyának és ehhez vissza kell menni az ország belsejébe, Minas Gerais tanyáira, ahol rengeteg értékes és egészséges példány található törzskönyv nélkül, mégis fajtatisztán.