A Fila

A CÃO DE FILA” A hűség és az elkötelezettség szinonimája – mindenki számára jól ismert kifejezés, de manapság nagyon kevesen ismerik az eredetét, és nagyon kevesen ismerik a kutyafajta nemes és kiváló példányát, amely a hűség ilyen méltóságteljes modelljét adta.

Az első gyarmatosítók hozták magukkal hosszú évszázadokkal ezelőtt, anélkül, hogy valaha is gondoltak volna a tökéletesítésére, elszenvedve a keveredés minden szerencséjét, ma is őrzi a megmaradt néhány példányban a fajta jól jegyzett és nagyon sajátos tulajdonságait, ami nagyon érdekes tény, és nagyon erősnek bizonyul, mivel ellenállt az idő romboló hatásának. Melyik importált fajta állna ellen úgy, ahogyan a fila ellenáll? Kivételes őrkutya, vak odaadással a gazdája iránt, a Banderiantok társa volt a kontinens belseje felé való behatolásokban, a mi hatalmas Brazíliánkban.

Később a rabszolgákat őrizte, és a „dzsungelkapitányok” a szökött rabszolgák üldözésére használták, amely tulajdonságát megőrizte, mivel a színesbőrűekkel szemben kifejezetten ellenszenves. Keveset ugat, bátran támad az emberekre, leüti őket, és a mancsaival a tetejükön tartja őket, csak akkor zaklatja őket, ha ellenállást tanúsítanak. Ez az egyik olyan tulajdonsága, amelyet még mindig megtartott az indiánok és rabszolgák elleni támadásokból, akiket élve kell elfogni.

A terepmunkában nagyra értékelték, mert könnyedén megtanult bánni a marhákkal, és mert ellenálló volt a hosszú utakon.

Beszélnek a pásztorként és erdészként végzett munkájáról is, de erről kevés ismeretem van.

Az egy házban élőkhöz ragaszkodik, a gyerekekkel barátságos, más háziállatokkal gyengéd, napközben szelíd, éjszaka megvadul, senkit sem enged a gazdájához közeledni.

Mérete, fejlettsége és tulajdonságai miatt ez a kutya hasonlít leginkább a régi „Molossusra”. Bár kisebb, mint a dán dog, és nagyobb, mint a bullmasztiff, mindkettőnél erősebb.

Az oroszlánhoz, vagy inkább a nőstény oroszlánhoz való hasonlósága feltűnő: a nagy kerek fej, a terjedelmes mellkas, az izmos vállak, az erős lábak hatalmas mancsokkal, a behúzott has, a rövid sárga vagy vörösesbarna szőrzet, a testet borító laza bőr, a macskára emlékeztető rugalmas és impozáns járás.

Az uralkodó szín a sötétbarna, de előfordulnak „brasinos” vagy csíkos és világosbarnák is. Az orr és az ajkak fekete színűek, a faroknak hosszúnak és enyhén íveltnek kell lennie.

Nálunk, ahol a kynológia kezd jelentőséget nyerni, és már a kifinomultabb szelekcióiban is gondolkodnak, más fejlettebb országok példáját követve, egy ilyen rendkívüli tulajdonságokat felmutató fajtánk esetében még nem tettek semmit.

A Kennel Club érdeklődést mutatott a fajta iránt, sőt, még egy kan és több szuka beszerzésén is gondolkodik, hogy megkezdje a kifinomultabb szelekciót és elkészítse a genealógiai nyilvántartását, de egyelőre ezek csak gondolatok, szavak és nem tények, és az idő múlik.

Vannak tenyésztők, akik dán dogokat, boxereket stb. importálnak mesés áron, nem is gondolva arra, hogy itt van a „Fila”, amely régóta hősiesen ellenállt, remélve, hogy egyszer majd jön valaki, aki kiemeli abból a kirekesztettségből, amelyben otthagyták.